Országos Érembiennálé

Befogadás és hagyományteremtés

Kedves Olvasó!
Az Országos Érembiennálék négy évtizedes története során elődeim és jómagam is több szempont szerint világítottunk rá arra, miért fontos Sopron számára ez a kiállítás.
Most újabb szempont szerint próbálom az előszóban mindezt érzékeltetni Önökkel.
Sopron évszázadok óta a befogadás városa, még akkor is, ha a köztudatban egy zárt, szokásaihoz, törvényeihez szigorúan ragaszkodó közösségként ismerik. Már a középkorban, a város 13. századi kialakulása után német telepesek jelennek meg a városban és a környékén. Majd évszázadokkal később a török elől északra húzódó polgárok, nemesek települnek meg a város falai között, a környékbeli falvakban pedig a horvátok lelnek új hazára. Itt találnak menedéket a Német-Római Birodalom területéről elüldözött protestánsok, de a habánok is megjelennek a város területén. Ők is a hitük miatt választják Sopront. De említhetjük a 18. században újra megjelenő zsidóságot is, akik a város gazdasági életének fontos szereplői lesznek. Ezek az emberek az évek során a város hasznos és hűséges polgáraivá válnak.
Mintegy évszázadot ugorva az időben, már a XX. századi eseményekhez érkezünk. A nagy múltú Selmeci Akadémia a város falai közt lel menedéket, válik Soproni Egyetemmé. Hagyományaira nem csak az iskola, de az egész város büszke. Említhetjük az idén 30 éves Páneurópai Pikniket, a rövid XX. század záróakkordját is. Városunk büszkén hirdeti, hogy a környezetében, számos soproni polgár részvételével „ütöttünk rést” a vasfüggönyön.
Ebbe a folyamatba sorolom az Országos Érembiennálét is. 1977-ben és az azt követő években számos formabontó, időnként meghökkentő alkotás kapott helyet a Lábasház tárlóiban. A város befogadta, először talán kicsit csodálkozva vagy meghökkenve, de ma már mondhatjuk, hogy várja az újabb érmeket. Közben felnőtt két generáció, akik már beleszülettek a biennálék történetébe. Számukra már természetes, hogy kétévente a kortárs művészet e speciális műfaja Sopronhoz kötődik. Így teremtődnek a hagyományok. Bízom benne, hogy a következő évek kiállításai is igazolják gondolataimat.
Kedves Olvasó! Tisztelt Kiállításlátogató!
Ezekkel a sorokkal indítom útjára a XXII. Országos Érembiennálét. A művészeknek köszönjük az alkotásokat, a díjazottaknak gratulálunk. Önöktől pedig, Kedves Látogatók, legyenek akár soproniak vagy távolról érkezettek, azt kérjük, segítsenek e hagyomány erősítésében, hogy még sokáig találkozhassunk az Országos Érembiennálékon városunkban!

Dr. Fodor Tamás
polgármester


	Befogadás és hagyományteremtés Kedves Olvasó! Az Országos Érembiennálék négy évtizedes története során elődeim és jómagam is több szempont szerint világítottunk rá arra, miért fontos Sopron számára ez a kiállítás. Most újabb szempont szerint próbálom az előszóban mindezt érzékeltetni Önökkel. Sopron évszázadok óta a befogadás városa, még akkor is, ha a köztudatban egy zárt, szokásaihoz, törvényeihez szigorúan ragaszkodó közösségként ismerik. Már a középkorban, a város 13. századi kialakulása után német telepesek jelennek meg a városban és a környékén. Majd évszázadokkal később a török elől északra húzódó polgárok, nemesek települnek meg a város falai között, a környékbeli falvakban pedig a horvátok lelnek új hazára. Itt találnak menedéket a Német-Római Birodalom területéről elüldözött protestánsok, de a habánok is megjelennek a város területén. Ők is a hitük miatt választják Sopront. De említhetjük a 18. században újra megjelenő zsidóságot is, akik a város gazdasági életének fontos szereplői lesznek. Ezek az emberek az évek során a város hasznos és hűséges polgáraivá válnak. Mintegy évszázadot ugorva az időben, már a XX. századi eseményekhez érkezünk. A nagy múltú Selmeci Akadémia a város falai közt lel menedéket, válik Soproni Egyetemmé. Hagyományaira nem csak az iskola, de az egész város büszke. Említhetjük az idén 30 éves Páneurópai Pikniket, a rövid XX. század záróakkordját is. Városunk büszkén hirdeti, hogy a környezetében, számos soproni polgár részvételével „ütöttünk rést” a vasfüggönyön. Ebbe a folyamatba sorolom az Országos Érembiennálét is. 1977-ben és az azt követő években számos formabontó, időnként meghökkentő alkotás kapott helyet a Lábasház tárlóiban. A város befogadta, először talán kicsit csodálkozva vagy meghökkenve, de ma már mondhatjuk, hogy várja az újabb érmeket. Közben felnőtt két generáció, akik már beleszülettek a biennálék történetébe. Számukra már természetes, hogy kétévente a kortárs művészet e speciális műfaja Sopronhoz kötődik. Így teremtődnek a hagyományok. Bízom benne, hogy a következő évek kiállításai is igazolják gondolataimat. Kedves Olvasó! Tisztelt Kiállításlátogató! Ezekkel a sorokkal indítom útjára a XXII. Országos Érembiennálét. A művészeknek köszönjük az alkotásokat, a díjazottaknak gratulálunk. Önöktől pedig, Kedves Látogatók, legyenek akár soproniak vagy távolról érkezettek, azt kérjük, segítsenek e hagyomány erősítésében, hogy még sokáig találkozhassunk az Országos Érembiennálékon városunkban! Dr. Fodor Tamás polgármester		Openness and Tradition Dear Reader! During the four decades’ history of the National Biennial of Medal Art my predecessors and I have stressed the importance of this exhibition series for Sopron from diverse angles. Now I should like to shed light on a new aspect. For centuries Sopron has been a city of openness and admission, even if the broad public may envision it as a closed community firmly adhering to its customs and rules. Already in the Middle Ages, after the consolidation of the town in the 13th century, German settlers appeared in and around Sopron. A few hundred years later burghers and noblemen fleeing the Ottomans found shelter in the town, while Croatians received a new home in the villages. Protestants chased away from the territory of the Holy Roman Empire found asylum here, as did some of the Hutterites. The latter also chose Sopron to protect their faith. Mention can also be made of the re-appearance of the Jews in the 18th century who would play important roles in the economic life of the town. All these people have become useful and faithful citizens of our town. Taking a hundred-year leap, we arrive in the 20th century. The time-honoured Academy of Selmec took sanctuary in the city as the University of Sopron. Not only the school but the entire town is proud of its traditions. We may also mention the Pan-European Picnic – the closing chord of a short 20th century – which celebrates its 30th anniversary this year. The town is proud of being close to the venue and having several of its residents help to “open a crack” in the iron curtain. In my opinion, the National Biennial of Medal Art also belongs to this process. In 1977 and the following years several form-bursting, sometimes startling works were also displayed in the showcases of Lábasház [arcaded house]. The city admitted them, at first maybe with slight astonishment or perplexity, but now it can safely be declared that it awaits the new medals with curiosity. Two generations have grown up parallel with the history of the biennales. For them it is self-evident that every two years this special branch of contemporary art is to appear in Sopron. That is how traditions arise. I do hope that the exhibitions of the next years will verify my thoughts. Dear Reader! Dear Visitor! I launch the 22nd National Biennial of Medal Art on its course with these words. We are grateful to the artists for the works and congratulate the prize-winners. We ask you, Dear Visitor – whether you are a Sopron resident or have come from afar – to help strengthen this tradition so that we may meet in our city at National Medal Biennials for a long time to come. Dr. Tamás Fodor Mayor